Lukács 7:14
És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
Károli Biblia (1590, revised 1908)
In The King James Version
In Context
13És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
15És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.
Cross References
1 Kings 17:21És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!
Job 14:14Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Isaiah 26:19Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Luke 7:17És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
John 5:21Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
John 5:28Ne csodálkozzatok ezen: mert eljõ az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az õ szavát,